„Gondoltam, ha én látom őket, ők is látnak engem”

Illusztráció

Ufóészlelési adatbázis / ügyszám: 006

Észlelő: Anonymus

Helyszín: Hajdúszoboszló (Hajdú-Bihar megye)

Észlelés ideje: 1999. július

Jelentés dátuma: 2023. 10. 30.

„Az első és egyetlen ufós találkozásom 1999 júliusában történt. Egy négyemeletes bérház 4. emeletén laktunk férjemmel és az akkor 3 éves kisfiammal. Szerintem lényeges, hogy a lakótelep e részén a bérházak kör alakban vannak építve, és közepén egy zöldövezet helyezkedik el játszótérrel, padokkal.

Barátnőm alattunk lakott. Egyik este lementem hozzá beszélgetni, 8-9 óra körül. Még nem volt sötét, de már kezdett szürkülni. A konyhában ültünk, ahonnan az ablak pont erre a parkra nézett. A barátnőm egyszer csak felugrott, és felkiáltott, hogy nézzek ki az ablakon. Azt az érzést soha nem felejtem el... Kinéztem, és ott lebegett előttünk egy hatalmas ufó.”

Az észlelő illusztrációja

„Akkoriban még nem volt mobiltelefon a kezünkben, főleg nem kamerás, hogy le tudtam volna fényképezni (ezt egyébként nagyon sajnálom). Emlékszem, nagyon megijedtem, hogy milyen közel vannak (max. 20 méterre) – és arra gondoltam, hogy ha én látom őket, akkor ők is látnak minket! És bár alaposan megfigyeltem, lényeket nem láttam. De a járművön viszont minden apró részletet megfigyelhettünk. A hagyományos csészealj volt, kis ablakokkal, az alján piros fénnyel. A méretét akkorának saccolnám, mint egy víztorony tetejét. Hangja nem volt, legalábbis mi nem hallottunk semmit a csukott ablak mögül. 

Az ufó pár másodpercig ott lebegett. Aztán nagyon halkan távolabb suhant és eltűnt… Úgy mondanám, hogy egyik pillanatban ott van, a másikban már nincs ott. Egyszerűen eltűnt. 

Érdekes, hogy nyári este senki nem járt éppen akkor ott az utcán. Viszont később kiderült, hogy a bérházból egy szomszéd néni is látta, de senkinek nem merte elmondani, mert félt, hogy bolondnak nézik. Mi, a barátnőmmel természetesen hittünk neki, hisz mi is láttuk.”